Mi szükség van az ezotériára – tesszük fel a kérdést. Divatirányzat, sikk, elvakultság, babona – ezek a képzetek társultak az ezotéria fogalmához.
Ezt a nézetet – ha éppen Ön képviseli, nem is kívánom megváltoztatni, hiszen az egyik legfontosabb tézise a szabad akarat megfogalmazása. Az eredetileg titkos tanok mára mindenki számára elérhetővé váltak. Rengeteg könyv foglalkozik ezzel a „tudománnyal”. Sok klasszikus, alapmű létezik, Rudolf Steiner, Franz Bardon, Annie Besant és más ezoterikus írók tollából. De akik a New Age műveit olvassák, azok sem maradnak le semmiről. Tanfolyamok ezrei segítik az embert az önmegismerés, a felismerések felé. Jól, rosszul, azt most ne taglaljuk, hiszen ha csak egy olyan mondatot találunk a könyvben, ami megérintett bennünket, az író már nem élt hiába.
Az ezotériának szerintem egyetlen célja van: a személeletmód megváltoztatása.
Másképp él az az ember, aki nem hiszi a halál utáni létet, az újjászületést, s egész másképp él az, aki tudja, van folytatás. Előbbi állandóan léte értelmét keresheti, amit valamilyen tárgyiasult eredményben vél felfedezni – tudás, elismertség, kedveltség, ismertség, karrier, pénz, hatalom. Míg aki távolabb lát, az egyetlen életen is túlra, tudja, lehet, most nem annyira sikeres, szép, vagy okos, s ezeket nem is hajszolja, hanem megelégedve a lehetőségeivel a „megélésre, átélésre” helyezi a hangsúlyt. Magyarán jelen van az adott pillanatban, elfogadja annak pozitív és negatív hatásait is, s nem elégedetlenkedik, zúgolódik, de mégis törekszik arra, hogy a helyzetből mindenki a lehető legtöbbet profitálja lelkileg. Más a szemléletmód, hiszen ugyanabban a helyzetben az egyik ember önző módon fog viselkedni, a másik önzetlenül, még akkor is, ha élhetetlennek, netán hülyének tartja a környezete. Ő tudatosan él így, s nem befolyásolja mások ítélete sem.
Szlogen, hogy halálunkkor semmit nem viszünk magunkkal, mégis gyűjtjük, hajszoljuk az anyagi javakat, a fogyasztói társadalom az egyre újabb és újabb termék megvételére ösztönöz bennünket. Bebetonoz bennünket az anyagi világba. Pedig az embernek az érzelmein, a megéléseken keresztül vezet az út saját magához. Nem úgy ismeri meg saját magát, ha azt látja, mije van, hanem ha a tulajdonságait veszi számba, ha megnézi, adott szituációban hogy viselkedett a másikkal. EZ viszi az embert előre, nem az úszómedencéje nagysága. De! Akinek a sorsa több pénzt, s anyagi lehetőségeket adott, az se szégyellje azt, hiszen ha ilyen lehetőségei vannak, az is adhat új, emberi célokat. Másokat segíteni, munkahelyeket teremteni – ez utóbbi több ezer ember életére is kihatással lehet. Családok ezrei kapnak életteret, s általa nyugodtabb életet, s ők továbbadhatják ezt a pozitív életérzést – gondoljunk itt például Schindlerre, aki nemcsak munkát, életet is adott az embereknek. Az az ember, aki másoknak sokat ad, sokat is fog kapni – nemcsak anyagi értelemben véve.
Másképp él az, aki az életében csak Egy célt keres, s megint másképp az, aki tudja, mindenkivel, és minden helyzetben feladata – vagy fogalmazhatjuk úgy is – célja van.
Akinek egy célja van, azt gondolhatja, neki a leghíresebb orvosnak kell lennie a világon, a környéken, a faluban, aki ennél továbblát, mondja, orvos azért lettem, hogy másoknak segíthessek, s ha ezek után úgy hozza a sors, hogy ismert, elismert lesz, az nem cél, csak eszköz, hogy a feladatát teljesítse.
Az ezotériában ne a misztikusságot hajszoljuk csak, hanem azt lássuk, hogyan változtathatja meg ez a tudás mindennapjainkat, mit profitálhatunk belőle. Úgysem lehet mindenkiből ezoterikus gyógyító, vagy tanácsadó – de a szemléletmód megváltoztatásával jobb emberré lehetünk, s érzelmi megéléseink más értelmet kaphatnak. Ehhez kívánok Önöknek sok sikert.
Kérem tisztelje a munkámat és engem azzal, hogy az engedélyem nélkül nem idézi, nem használja fel. Irásom mentális védelem alatt áll. Köszönöm: Timár Veronika