Szerző: Veronika Timár

Mi szükség van az ezotériára – tesszük fel a kérdést. Divatirányzat, sikk, elvakultság, babona – ezek a képzetek társultak az ezotéria fogalmához.

Ezt a nézetet – ha éppen Ön képviseli, nem is kívánom megváltoztatni, hiszen az egyik legfontosabb tézise a szabad akarat megfogalmazása. Az eredetileg titkos tanok mára mindenki számára elérhetővé váltak. Rengeteg könyv foglalkozik ezzel a „tudománnyal”. Sok klasszikus, alapmű létezik, Rudolf Steiner, Franz Bardon, Annie Besant és más ezoterikus írók tollából. De akik a New Age műveit olvassák, azok sem maradnak le semmiről. Tanfolyamok ezrei segítik az embert az önmegismerés, a felismerések felé. Jól, rosszul, azt most ne taglaljuk, hiszen ha csak egy olyan mondatot találunk a könyvben, ami megérintett bennünket, az író már nem élt hiába.

Az ezotériának szerintem egyetlen célja van: a személeletmód megváltoztatása.

Másképp él az az ember, aki nem hiszi a halál utáni létet, az újjászületést, s egész másképp él az, aki tudja, van folytatás. Előbbi állandóan léte értelmét keresheti, amit valamilyen tárgyiasult eredményben vél felfedezni – tudás, elismertség, kedveltség, ismertség, karrier, pénz, hatalom. Míg aki távolabb lát, az egyetlen életen is túlra, tudja, lehet, most nem annyira sikeres, szép, vagy okos, s ezeket nem is hajszolja, hanem megelégedve a lehetőségeivel a „megélésre, átélésre” helyezi a hangsúlyt. Magyarán jelen van az adott pillanatban, elfogadja annak pozitív és negatív hatásait is, s nem elégedetlenkedik, zúgolódik, de mégis törekszik arra, hogy a helyzetből mindenki a lehető legtöbbet profitálja lelkileg. Más a szemléletmód, hiszen ugyanabban a helyzetben az egyik ember önző módon fog viselkedni, a másik önzetlenül, még akkor is, ha élhetetlennek, netán hülyének tartja a környezete. Ő tudatosan él így, s nem befolyásolja mások ítélete sem.

Szlogen, hogy halálunkkor semmit nem viszünk magunkkal, mégis gyűjtjük, hajszoljuk az anyagi javakat, a fogyasztói társadalom az egyre újabb és újabb termék megvételére ösztönöz bennünket. Bebetonoz bennünket az anyagi világba. Pedig az embernek az érzelmein, a megéléseken keresztül vezet az út saját magához. Nem úgy ismeri meg saját magát, ha azt látja, mije van, hanem ha a tulajdonságait veszi számba, ha megnézi, adott szituációban hogy viselkedett a másikkal. EZ viszi az embert előre, nem az úszómedencéje nagysága. De! Akinek a sorsa több pénzt, s anyagi lehetőségeket adott, az se szégyellje azt, hiszen ha ilyen lehetőségei vannak, az is adhat új, emberi célokat. Másokat segíteni, munkahelyeket teremteni – ez utóbbi több ezer ember életére is kihatással lehet. Családok ezrei kapnak életteret, s általa nyugodtabb életet, s ők továbbadhatják ezt a pozitív életérzést – gondoljunk itt például Schindlerre, aki nemcsak munkát, életet is adott az embereknek. Az az ember, aki másoknak sokat ad, sokat is fog kapni – nemcsak anyagi értelemben véve.

Másképp él az, aki az életében csak Egy célt keres, s megint másképp az, aki tudja, mindenkivel, és minden helyzetben feladata – vagy fogalmazhatjuk úgy is – célja van.

Akinek egy célja van, azt gondolhatja, neki a leghíresebb orvosnak kell lennie a világon, a környéken, a faluban, aki ennél továbblát, mondja, orvos azért lettem, hogy másoknak segíthessek, s ha ezek után úgy hozza a sors, hogy ismert, elismert lesz, az nem cél, csak eszköz, hogy a feladatát teljesítse.

Az ezotériában ne a misztikusságot hajszoljuk csak, hanem azt lássuk, hogyan változtathatja meg ez a tudás mindennapjainkat, mit profitálhatunk belőle. Úgysem lehet mindenkiből ezoterikus gyógyító, vagy tanácsadó – de a szemléletmód megváltoztatásával jobb emberré lehetünk, s érzelmi megéléseink más értelmet kaphatnak. Ehhez kívánok Önöknek sok sikert.

Kérem tisztelje a munkámat és engem azzal, hogy az engedélyem nélkül nem idézi, nem használja fel. Irásom mentális védelem alatt áll. Köszönöm: Timár Veronika

Meg kell-e ijednünk, ha hangokat hallunk? Ha megijedni nem is, de jó, ha tisztázzuk, nem szenvedünk-e pszichiátriai betegségben. Ha nem, akkor a para-kategóriában szereplő clear-hearingről, tisztánhallásról beszélhetünk.

Mit, és kit hall a tisztánhalló a saját, egyébként mindig létező belső párbeszédén kívül, s hol hallja azokat?

A tisztánhallónak tűnhet úgy, mintha mellette beszélne valaki, vagy valakik.

Ezek a hangok többnyire magas, vékony hangon hallhatóak, olyan, mint a hegedűjátékban az üveghang. Finom suttogástól kezdve hangos kiabálásig minden megtapasztalható, az un. „üzenetek” bármik lehetnek: szeretetteljes megnyilvánulások, jó és rossz sugalmazások, ellenséges üzenetek, de akár morgó hangok, fenyegetések is.

A tisztánhalló nem feltétlenül kívülről hallja a hangokat, azokat felismerheti saját gondolatai között is. Ezek a gondolatok különböző hangszínen jelentkeznek, így beazonosíthatóvá válhat szintén ez alapján, hány forrásból származhatnak. A stílus is megkülönbözteti egymástól az üzenetek forrásait.

Akár külső hallásként, akár gondolataink közé furakodnak idegen hangok, törekednünk kell felismerni, kitől is származhatnak ezek.

Hallhatja az ember az elhunytak hangját akár gondolatai között, akár úgy, mintha beszélnének hozzá. Ezek a hangok nem feltétlenül pozitív üzenetek hordozói, hiszen az életben is vannak jó és rossz emberek. Aki pedig hallani kezdi őket, az valószínűleg mindkét kategóriába tartozót hallja.

Ugyanígy megtapasztalhatóvá válik a testben megszületett lélek, illetve a mellé rendelt segítők hangja is. Az utóbbit hívják gyakran őrangyaloknak, akik soha nem szidnak, nem fenyegetnek, nem befolyásolnak, nem erőszakoskodnak, nem zsarolnak. Más angyali és démoni erők hangjai is felismerhetőek. Az angyali súgások igazi segítséget jelentenek, de a démoni megkísértések is sokak számára létező kategória.

Aki először tapasztal ilyen hangokat, akár a fejében, akár azon kívül, többnyire nem örül neki, hiszen állandóan „figyelve” és „felügyelve” érzi magát, független attól, betegség, vagy tisztánhallás idézi-e ezt elő. Úgy érzi, sosincs egyedül, s ez bizonyos helyzetekben rendkívül zavaró lehet, szinte kezelhetetlenségig fokozódhat. Ez spirituális krízist, de akár mentális betegséget is okozhat.

Furcsa, s egyben ijesztő érzés az is, hogy a már nem /mindenki számára/ látható meghaltjaink tovább élnek, s kommunikálhatunk velük.

Az üzeneteket halló és továbbító embert médiumnak hívják. A médium, vagyis közvetítő tisztánhallását, és ha van, tisztánlátását alkalmazza az üzenetek közvetítésére, bárhonnan is származzon az.

Kifejleszthető-e ez a képesség? Franz Bardon – múlt századi Mester írásai szerint: önfejlesztési technikákkal igen. A New Age világában ezek a képességek összefüggnek az igazi beavatásokkal, ill. a tudás-képesség megfelelő fejlesztésével. A befelé figyeléssel, az igazi csöndben léttel /a mai világban mindig szól valamilyen háttérzene, így belső hangjainkat meg sem halljuk, hogyan is hallhatnánk a hangszínek közötti különbséget, vagy netán a kívülről jövő halk hangokat?/ felerősödhetnek a koncentrációs képességeink, így érzékelésünk is finomodhat.

Kérem tisztelje a munkámat és engem azzal, hogy az engedélyem nélkül nem idézi, nem használja fel. Irásom mentális védelem alatt áll. Köszönöm: Timár Veronika

A következő történet azért fontos minden ember számára, mert a mai világ – akárcsak az emberek aurája energetikailag is nagyon szennyezett. Az emberek nemcsak kozmikus energiával élnek, nemcsak közvetlen környezetükből veszik azt el, hanem egymástól is. Ahogy sokan viszolyognak, ha a tömegben mások hozzájuk érnek, ugyanúgy vannak, akik az aurák összeérésére is igen érzékenyen reagálnak. A negatív gondolatokkal egymást terhelhetik az emberek, akaratlanul mások energiáját is elszippanthatják. Persze nem hibáztathatunk senkit azért, mert nemcsak a saját energetikájából táplálkozik, de megtaníthatjuk őt arra, hogy megismerje saját auráját, csakráit, energetikai „alkatrészeit”. Mert ezeket is használjuk mindennapjainkban, nemcsak a fizikai testünket. Azért, mert a kozmikus törvények mibenlétét nem ismerjük, azért azok még hatnak ránk.

Az emberek közti kommunikáció jelentős hányada nem verbális úton történik. Találkozásainkkor nemcsak a fizikai testünk lép kapcsolatba a másik emberrel, az auráinkkal is kapcsolatot létesítünk, általános energia és információcsere történik. Első pillanatra el tudjuk dönteni valakiről, hogy szimpatikus-e vagy sem. Az egymás felé mutatott gesztusokon, testbeszéden kívül tudatalattink figyelembe veszi auránk észleleteit is a másik emberről. Mivel találkozáskor auránk összeér a másik emberrel, rögtön információt szerezhetünk róla. Ő ugyanezt teszi velünk kapcsolatban. Nemcsak auráink érhetnek össze, hanem csakráink /energiaközpontjaink/ – mivel közel azonos frekvencián rezegnek – is utat keresnek egymáshoz, akár össze is tapadhatnak, így szívhatják el akaratlanul is egymástól az energiát. Előfordulhat az is, hogy különféle szálacskákat indítunk a másik aurája felé, s így kapcsolódunk egymáshoz.

Ezeket a kapcsolódási lehetőségeket én egyszerűen csak aurakapcsolatnak nevezem. Ha valaki szoros kapcsolatban van valakivel, ezek a szálacskák akkor is ott vannak, mintegy láthatlan kapocsként, ha a másik személy nincs velünk. Többek között ezért is érezheti meg valaki, ha gyermeke, valamely családtagja – bár távol van tőle – esetleg megbetegszik, vagy baleset éri.

Találkozásaink alkalmával tehát aurakapcsolatot is létesítünk, ezáltal energia és információcsere következik be. Az emberek között beindul az energiakiegyenlítődés automatikus folyamata. Ugy müködik, mint a közlekedőedény. Ahol több energia van, onnan a kevesebb felé árad. Ha a személyek energetikája között nagy különbség van, akkor erőteljesebben érzékelhetőek többnyire a fenti tünetek. Az energiakülönbségek kiegyenlítődnek, aki rosszabbul volt, jobban lesz, míg a másik ember kissé „belefáradhat” a beszélgetésbe, energiája megcsappanhat. Ez automatikusan később utántöltődhet.

Fenti szituációkban képesek vagyunk másoktól nemcsak pozitív, hanem „negatív” energiát, információt is átvenni, ez olyan érzettel társul, mintha a másik személy átadta volna problémái egy részét is, míg ő megkönnyebbül. Ez ténylegesen így is van. A gondolat, érzelem is megfogható energia, aurakapcsolataink következtében ezeket más személy tudattalanul „átadhatja” nekünk. Ha a mi auránkon szakadás van, akkor ez képes beszivárogni, akár a fizikai testbe is, pl. fejfájást okozva, vagy egyéb más tüneteket előhozva.

Így érthetővé válik számunkra, hogyha másoktól akár pozitív, akár negatív energiákat átvenni nem akarunk, akkor igazi előny csak abból származhat, ha minél kisebbre húzzuk össze auránkat olyan helyeken, ahol nem akarjuk, hogy a velünk szemben álló, mellettünk ülő ember aurája hozzánkérjen. Például moziban, értekezleteken, előadásokon, stb. /

Márpedig ami másé, arra neki van szüksége, akármit is tartalmaz. Ne ragadjon ránk számunkra kellemetlen információ, energia.

Spirituális fejlődésünket tekintve pedig igazán mindegy mekkora az auránk, azokat a szinteket úgyis elérjük, amik előrelépésünkhöz szükségesek számunkra.

Auravédelmi gyakorlat:

Ne feledjék, ahol a gondolat, ott az energia. Csak arra kell gondolnunk, hogy „összehúzzuk az auránkat”, már meg is történik, ezt fenn kell tudnunk bizonyos ideig tartani. Eleinte ezt úgy érhetjük el, hogy bármilyen védelemre szoruló helyzetben többször megerősítjük ezt a gondolatot.

Én nemcsak összehúzom, hanem csakráimat is beljebb húzom kissé, úgy, hogy aurám szélét ne érjék el, a szegélyét pedig megerősítem, tükörfényessé teszem felszínét, hogy minden, amit más adna tudtán kívül, vagy akarattal, az lecsússzon róla, s így a Föld megtisztíthassa. Csak a jót engedem be. Persze pontosan megfogalmazom mit nevezek jónak, nehogy kellemetlen meglepetés érjen.

Az auraösszehuzást csak időlegesen alkalmazzuk! Ha nem erősítjük állandóan az összehúzás gondolatát, egy idő után úgyis automatikusan visszaáll az eredeti nagyságra.

Ezt a védelmet természetesen nem kell minden nap, minden találkozás alkalmával felépítenünk, nem kell az embereket kerülnünk, ha viszonylag egészségesek vagyunk és egy kis energiát vesztettünk ne ijedjünk meg, mert automatikusan és higgyék el, ez így is van, automatikusan környezetünkből feltöltődünk. De ha úgy érezzük támogatásra van szükségünk, akkor élhetünk ezzel a lehetőséggel.

„Láthatatlanul” is egymáshoz kapcsolódunk a nagy energiatengerben. S hogy minőségileg milyen a tenger, az bizony rajtunk is múlik. Foglalkozzunk magunkkal energetikai szempontból is, akár csak egy védelem erejéig, akár ezen a vonalon továbbmenve – feltöltekezni, megtisztítani magunkat. Egyszóval éljünk energetikailag is kellemes környezetben.

Kérem tisztelje a munkámat és engem azzal, hogy az engedélyem nélkül nem idézi, nem használja fel. Az írásom mentális védelem alatt áll. Köszönöm: Timár Veronika