A következő történet azért fontos minden ember számára, mert a mai világ – akárcsak az emberek aurája energetikailag is nagyon szennyezett. Az emberek nemcsak kozmikus energiával élnek, nemcsak közvetlen környezetükből veszik azt el, hanem egymástól is. Ahogy sokan viszolyognak, ha a tömegben mások hozzájuk érnek, ugyanúgy vannak, akik az aurák összeérésére is igen érzékenyen reagálnak. A negatív gondolatokkal egymást terhelhetik az emberek, akaratlanul mások energiáját is elszippanthatják. Persze nem hibáztathatunk senkit azért, mert nemcsak a saját energetikájából táplálkozik, de megtaníthatjuk őt arra, hogy megismerje saját auráját, csakráit, energetikai „alkatrészeit”. Mert ezeket is használjuk mindennapjainkban, nemcsak a fizikai testünket. Azért, mert a kozmikus törvények mibenlétét nem ismerjük, azért azok még hatnak ránk.
Az emberek közti kommunikáció jelentős hányada nem verbális úton történik. Találkozásainkkor nemcsak a fizikai testünk lép kapcsolatba a másik emberrel, az auráinkkal is kapcsolatot létesítünk, általános energia és információcsere történik. Első pillanatra el tudjuk dönteni valakiről, hogy szimpatikus-e vagy sem. Az egymás felé mutatott gesztusokon, testbeszéden kívül tudatalattink figyelembe veszi auránk észleleteit is a másik emberről. Mivel találkozáskor auránk összeér a másik emberrel, rögtön információt szerezhetünk róla. Ő ugyanezt teszi velünk kapcsolatban. Nemcsak auráink érhetnek össze, hanem csakráink /energiaközpontjaink/ – mivel közel azonos frekvencián rezegnek – is utat keresnek egymáshoz, akár össze is tapadhatnak, így szívhatják el akaratlanul is egymástól az energiát. Előfordulhat az is, hogy különféle szálacskákat indítunk a másik aurája felé, s így kapcsolódunk egymáshoz.
Ezeket a kapcsolódási lehetőségeket én egyszerűen csak aurakapcsolatnak nevezem. Ha valaki szoros kapcsolatban van valakivel, ezek a szálacskák akkor is ott vannak, mintegy láthatlan kapocsként, ha a másik személy nincs velünk. Többek között ezért is érezheti meg valaki, ha gyermeke, valamely családtagja – bár távol van tőle – esetleg megbetegszik, vagy baleset éri.
Találkozásaink alkalmával tehát aurakapcsolatot is létesítünk, ezáltal energia és információcsere következik be. Az emberek között beindul az energiakiegyenlítődés automatikus folyamata. Ugy müködik, mint a közlekedőedény. Ahol több energia van, onnan a kevesebb felé árad. Ha a személyek energetikája között nagy különbség van, akkor erőteljesebben érzékelhetőek többnyire a fenti tünetek. Az energiakülönbségek kiegyenlítődnek, aki rosszabbul volt, jobban lesz, míg a másik ember kissé „belefáradhat” a beszélgetésbe, energiája megcsappanhat. Ez automatikusan később utántöltődhet.
Fenti szituációkban képesek vagyunk másoktól nemcsak pozitív, hanem „negatív” energiát, információt is átvenni, ez olyan érzettel társul, mintha a másik személy átadta volna problémái egy részét is, míg ő megkönnyebbül. Ez ténylegesen így is van. A gondolat, érzelem is megfogható energia, aurakapcsolataink következtében ezeket más személy tudattalanul „átadhatja” nekünk. Ha a mi auránkon szakadás van, akkor ez képes beszivárogni, akár a fizikai testbe is, pl. fejfájást okozva, vagy egyéb más tüneteket előhozva.
Így érthetővé válik számunkra, hogyha másoktól akár pozitív, akár negatív energiákat átvenni nem akarunk, akkor igazi előny csak abból származhat, ha minél kisebbre húzzuk össze auránkat olyan helyeken, ahol nem akarjuk, hogy a velünk szemben álló, mellettünk ülő ember aurája hozzánkérjen. Például moziban, értekezleteken, előadásokon, stb. /
Márpedig ami másé, arra neki van szüksége, akármit is tartalmaz. Ne ragadjon ránk számunkra kellemetlen információ, energia.
Spirituális fejlődésünket tekintve pedig igazán mindegy mekkora az auránk, azokat a szinteket úgyis elérjük, amik előrelépésünkhöz szükségesek számunkra.
Auravédelmi gyakorlat:
Ne feledjék, ahol a gondolat, ott az energia. Csak arra kell gondolnunk, hogy „összehúzzuk az auránkat”, már meg is történik, ezt fenn kell tudnunk bizonyos ideig tartani. Eleinte ezt úgy érhetjük el, hogy bármilyen védelemre szoruló helyzetben többször megerősítjük ezt a gondolatot.
Én nemcsak összehúzom, hanem csakráimat is beljebb húzom kissé, úgy, hogy aurám szélét ne érjék el, a szegélyét pedig megerősítem, tükörfényessé teszem felszínét, hogy minden, amit más adna tudtán kívül, vagy akarattal, az lecsússzon róla, s így a Föld megtisztíthassa. Csak a jót engedem be. Persze pontosan megfogalmazom mit nevezek jónak, nehogy kellemetlen meglepetés érjen.
Az auraösszehuzást csak időlegesen alkalmazzuk! Ha nem erősítjük állandóan az összehúzás gondolatát, egy idő után úgyis automatikusan visszaáll az eredeti nagyságra.
Ezt a védelmet természetesen nem kell minden nap, minden találkozás alkalmával felépítenünk, nem kell az embereket kerülnünk, ha viszonylag egészségesek vagyunk és egy kis energiát vesztettünk ne ijedjünk meg, mert automatikusan és higgyék el, ez így is van, automatikusan környezetünkből feltöltődünk. De ha úgy érezzük támogatásra van szükségünk, akkor élhetünk ezzel a lehetőséggel.
„Láthatatlanul” is egymáshoz kapcsolódunk a nagy energiatengerben. S hogy minőségileg milyen a tenger, az bizony rajtunk is múlik. Foglalkozzunk magunkkal energetikai szempontból is, akár csak egy védelem erejéig, akár ezen a vonalon továbbmenve – feltöltekezni, megtisztítani magunkat. Egyszóval éljünk energetikailag is kellemes környezetben.
Kérem tisztelje a munkámat és engem azzal, hogy az engedélyem nélkül nem idézi, nem használja fel. Az írásom mentális védelem alatt áll. Köszönöm: Timár Veronika